ruhatáros

mindenki elmegy? idegesen kérdezed magadtól,
miközben egy táskát adsz az emberek kezébe.
ruhatárosnak készültél, azt hiszem.
az asztalon cigarettásdobozok bontják
fel szemed előtt az idő síkját.
egy dátumot írsz fel rájuk filccel,
hogy sorrendbe rakd őket, és így
bogozd vissza a helyes haladási irányt.

ma még utoljára WC papírba csomagolod
a csikkeket, majd lehúzod. sokan összesúgnak
a hátad mögött (én a túloldalon ülök, állok,
nem tudom), hogy túl precíz vagy.
aztán ráfogják, hogy csak szakmai ártalom.
utána arról beszélnek, hogy öblíted ki a hamutálból
azt a szúrós anyagot. ahogy a mosdókagylóba
szétfröccsen a fekete víz, állítólag megfájdul
a fejed. átverekeded magad a többieken, ijedten
hozzám lépsz, biztosan a csomagok, mondod,
majd visszaülsz a pultod mögé a székbe.

gyakran csak attól féltenek pedig, hogy
eltéveszted a színeket. beszámozott, becsomagolt
csikkek, feldátumozott cigis dobozok
a pultodon, mindenütt.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-09-06 14:34:04
Utolsó módosítás ideje: 2011-09-06 14:34:04