Látogatók

Egyszer mindenkinek el kell menni,
apám búcsú nélkül tette,
felkelt az asztaltól, és a konyhaajtón
kilépett a téli szürkületbe,
repült piros inge, sárga inge,
hogy milyen, már nem tudom,
csak álltam a kisszéken, néztem utána az ablakon,
és leheletemtől elsírta magát pár jégvirág.

Emlékszem, szenteste volt,
ócska kályha dorombolt a szoba sarkában,
néha, mint jóllakott macska nyelvet öltött rám,
megnyalta az ágyra terített ruhám,
és koromból szeplőt prüszkölt a ház mögötti hóra,
majd a szőnyegre apró szikrákat szórva,
egyre mélyebbre véste vörös karmát a csendbe,
és én halkan hüppögtem,
apa siess haza, mégis eljöttek hozzánk az angyalok.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-09-06 03:27:15
Utolsó módosítás ideje: 2011-09-06 03:33:59