...minimumhanggal

Térre szökni észrevétlen,
feltűnni a hemzsegésben,
eggyé válni némán a zajjal,
csendben ülni, minimumhanggal.

Nézni őket, ahogy az élet
mindent felrúg, ha rajtuk léptet,
mint házsártos, szitkos teher,
lét-szatyrot cipel az ember.

Bús-lüktetve araszolgat,
lengő súllyal szitka zúghat,
de akarva rótta magára,
vágyak böjtjét konok vállára.

Retikülbe, táskába rejtve,
iszákba dugva, fönt átvetve,
csomagba ejtett életét.
Ütött-kopott, fáradt szemét.

Térre szökni észrevétlen,
eltűnni a renyhe képben,
eggyé válni némán a jajjal,
megfeszülni, minimumhanggal.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-08-31 12:08:47
Utolsó módosítás ideje: 2011-08-31 12:08:47