Irigység

Olvasom költőtársamnak versét.
Csodálom fesztelen, könnyed merszét.
Jellemzi száműzött romantika,
Kellemesen fülledt erotika.

Udvarlás, vágyódás nem játszik itt.
Sármos fellépés szerelemnek hitt
Tévérzülete nőket babonáz.
És költőnk sokáig nem tétováz.

A cselekmény izgalmas, megkapó,
Gördül előre a szcenárió.
Részletek lágyan, finoman buják.
Udvaroljanak a gyávák, mulyák!

Testükről ruha gyorsan lekerül,
A helyzetből egyik sem menekül.
Semmi komplikáció nem zavar,
Mindkét fél csupán örömet akar.

A finoman kimunkált részletek,
Az elegánsan leírt élvezet,
Minden szó pontosan odaillő,
Szellemesen kellemes, illendő.

De miért is ömlengek én ezen?
Megjöhetne már a józan eszem!
Minden ember sorsa teljesen más,
De végül jön mindnek az elmúlás.

Van ki csendesen éli életét
És magában álmodja képzetét.
Mások könnyedek és sikeresek.
Rég kiosztattak már a szerepek.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-08-26 17:25:49
Utolsó módosítás ideje: 2011-08-26 17:25:49