Mit ér az Ember élete?

Mit ér az ember élete?
Ádámot ki teremtette?
E létbe Isten helyezte.
Nem volt semmi feltétele.

Nem kötötte nagy vagyonhoz,
Nem számított a sors mit hoz,
Gazdagságot vagy tán nyomort,
Embernek élni dolga volt.

Ember eszmélt a létére,
Hisz rátalált Istenére.
Istenének szót fogadott,
Embernek élni joga volt.

Ember helyett más emberek,
Felfuvalkodott némberek,
Okoskodó krakélerek,
Ma aljas módon döntenek.

„Szülő gépek mi nem leszünk”
Sok nő szajkózza ezt nekünk.
Hogy mi lesz velünk öregen?
Kit érdekel húszévesen!

Két embernek van itt joga:
Gyermek sajnos anyja foglya.
Ha anyja szíve kőkemény,
Gyermekének már nincs remény.

Hisz a magzatnak nincs hangja.
Sok, ki lelkét is tagadja.
Sorsáról mások döntenek
Aljas kőszívű emberek.

Magyarnak gyermek nem áldás,
Csak suta rácsodálkozás.
Életének nagy a terhe,
Ha megfogan a gyermeke.

Magyar önmagát siratja,
Bajért másokat okolja,
Pedig sorsáról ö tehet:
Nem vállalt elég gyermeket!

Kárpátok bércei között
Magyar lesz lassan üldözött.
Ki hazát lakni nem tudja,
Annak csak ez lehet sorsa.

Kényelem és számítgatás,
Hamis érvek okoskodás.
Hisz bajáról más nem tehet,
Ő döntött így – és tévedett

Fáj a szívem érted Hazám.
Te vagy legközelebb hozzám.
Ha másodszor megszületnék,
Akkor is csak magyar lennék.

Szegény Hazám, drága Hazám!
Bár rossz sorsod megválthatnám!
Gyenge vagyok és képtelen,
Sorsod felett szívem retten.

Hazám sorsod jobbítása
Nem csak Isten hívatása.
Lakóidnak józansága
Lehet sorsod megváltása.

Ember lelke az Istené.
Teste szintén csak az Övé.
Bármit mond sok haszontalan:
EMBERNEK ÉLNI JOGA VAN.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-08-26 17:22:11
Utolsó módosítás ideje: 2011-08-26 17:22:11