Múlsz és maradsz
Most, hogy Ámor is útra kész,
s plátói fátylát szemem elől
lassacskán felhúzza,
most, hogy már megállok
ily labilis talajon is néha,
most világosul ki a kép,
hogy csak a menedék vagy,
(de annak a legszerethetőbb)
a megmentő vagy,
(igen), tomboló láng,
fájdalmaim purgatóriuma,
mert veled a felejthetetlen is felejthetőbb...
Még ha rád pillantok,
keresztülcikáz'
egy kósza, vonzó töltés testemen,
még mosolyt csalsz a számra,
becstelen,
hamis mosolyt. S látom még benned
a gyönyört, a tiltott őrületet,
mert, függőddé tennél,
de már nem teheted...
Így álmomban pár csókra,
valómban csak durva
erotikus bókra futja már...
S maradsz nekem múzsa, éneklő kismadár.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2011-08-25 23:25:37
Utolsó módosítás ideje: 2011-08-25 23:25:37
