Messzi menny
Csukott szemhéjad alatt
A kiszikkadt égbolt,
az elveszett ereklyék zárt,
néma hírnöke.
Pedig valahol véghetetlen
Ülnek egy lakomát, valahol,
örökkön bor a víz.
*
Hiába fáj a van. – Már fölfalta
Önmagát, szekrénybe zárt
Élet voltunk. Ki kérte?
Ki adta? Egyszer felröppent
A hír, hogy megérkezett.
A kulcsok értelmüket vesztették,
Éppúgy, mint a nyitott ajtók.
*
És akkor a szárnyas szolgák
Elözönlötték a földet és lett
Nagy jajgatás. Az ember fiai
Egymás arcába haraptak,
Vékony, éles hang függött
Felettük, és a monstrum
Megadta magát.
*
Olyan szelíden nyújtott kezet!
Olyan békével hajtott térdet…
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2011-07-11 14:29:34
Utolsó módosítás ideje: 2011-07-11 14:29:34
