EGYEDÜL VAGYOK /Jutkának /

Elmerengve némán
a vízparton állva nézem
a bíborfénybe öltözött
csendesen hullámzó
drága  tengert.
Csend van
áldott drgáa  csend.
Hirtelen a  szellő
suttogó hangját hallva
felsajdul
bennem a  fájó
szívet szorító felismerés.
Egyedül vagyok.
Egyedül.
Egyedül.
Alkonyodik, mikor
léptek koppanását hallva
szívem vadul verni kezd
mert újra  itt van
álmaim angyala
Istennőm, szerelmem
tündéri szépségű
cslóka álmom.
Karját felém tárja
ajka csókra  nyílik
amikor jaj !!!
eltakarja, szertefosztja
a  leszálló est sötét takarója.
Újra egyedülvagyok
gondolataimmal, álmaimmal.
Csalóka álom tündér lányka
hol vagy, merre mentél ?
Fájó szívem
könnyes, elhomályosult szemem
mind - mind Terólad mesél.
Magamra  maradtam álmaimmal
megvalósulatlan vágyaimmal.
Csend van
áldott drága csend.
Egyedül vagyok.

Csopak, 1974. 05. 11.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.