Vallomás

Vallomás


Emlékszel rám,

amikor szomorú vagyok?

Vagy távolba révedek,

Friss nyugalom ölel át,

S kezed félve ér hozzám,

Mert eltűnik e látomás.

Emlékszel rám, amikor

Rád téved két szemem,

S megsimogatja homlokod

Kezem.

Sóhajtva nézlek, ahogy felkel

A reggel,

S megcsillan a fény e szép

Két Napon

Szemeiden.

S ahogy rám mosolyogsz,

E mosoly szegletében

Már tudom, hogy elvesztem,

S félőn mondja ki a szavakat

Lelkem - Szeretlek, Kedvesem!








Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.