Diavetítés

Az utolsó kocka is felszaladt,
a diavetítő még búg,
a fénycsíkban nyüzsögnek a porszemek.
Végigsimítom holnapi özvegyem.
Vér alvad a filmen,
a vásznon fénylő üresség.
Holnap már csak
falra vetített kézjel leszek.
Ő még mindig itt fog ülni
az égett porszagban.
Fekete ujjaim belemártom a hajába.
Nem leszek több, mint
falak közé zárt töprengés.
Csontba fogott velő.
Fémházba rekedt foton.

Meghátrál előlem az ősz.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: PRAE, 2010/4
Feltöltés ideje: 2011-06-15 11:56:23
Utolsó módosítás ideje: 2011-06-15 11:56:23