Borból...


Engem borral rajzoltak meg azon az éjszakán.
Apám úgy ölelte át anyám, miként szőlőfürtöt
markol gondos gazda kéz, és az anyám sóhajtva
mondhatta; Enyém - míg fürtjei közé szaladtak a
gyöngysoráról szakadó szemek. Zilált leheletek
gyümölcse lettem én. Borból fogantam, a cseppnyi
ősi vérből, hogy aztán áldottan ezeknek szűkiben,
anyám tervezhessen, érleljen és álmodjon velem.

Így történt; Isteni hittel szült és várt s, amint mellére
vett, Jézustól idézte első mondatát: Ez az én vérem
kelyhe. Közben apámnak megsúgták; leány.
...azóta felnőttem a bűnök bocsánatán.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-06-14 18:54:06
Utolsó módosítás ideje: 2011-06-14 18:54:06