Szög, függvény

Tudomány és szenvedély volt abban, ahogyan Anya
a magyarok szobáit vakolta, azok mind
otthonok voltak. Kékliliom tudatomban
már az csoda, amint állást ácsolt magának, amint
adogattam a százas szöget, hittem, az  csak tűszúrás.
Az állás inogott. A lószar-törek-sár összetaposás
gyerekjáték, erőfölény, egyik lábam az idő múlása,
másik lábam, ahogy a kor kívánja, hipp-hopp!
Anya, mikor jössz le? Pontosan 90 fokos sarkot
képzett, és templomárnyéka odavetült az újabb felületre.

Éhség-tudatból nyithatnék szakrendelést!

De ez mind érvénytelen. Érvénytelen!

Nem azért nem találok illő elfoglaltságot,
nem azért keletkezik új szoba-labirintus,
alighogy véget ér az egyik, kezdődik a másik,
nem ezért van az azóta betegítő huzat,
nem emiatt a sok halott kapacitás,
nem ezért vitatott az árfolyam szerelemben,
karikagyűrűben, életben, elfojtásban,
varázsszőnyegben és lelki felvilágosultságban,
hanem mert a kontár gyógyszeripar
nem ért a fájdalomcsillapításhoz.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-05-26 20:50:07
Utolsó módosítás ideje: 2011-05-26 20:52:46