Már nincs



száraz gyökértelen fa fekete száraz rügyet fakaszt,
szürke homok szemek szélben reszketve tekeregnek.
Fűszálak szárazan földre roskadva szelíden remegnek.
Kietlen fakó szürke sivatagban remény teteme fekszik.
Fonnyadt tavaszi virágok illatát  keleti szél fújja felém.
bukott angyal sebzett szárnyaival édes reményt ígért,
ébredő nappali fény átadta helyét örökre a sötét éjnek.
Apró ezer fürge kíméletlen  kezek mi létezett rég elvitték,
mélyen föld alá kiégett száraz bokrok alá büszkén temették,
már nincs ébredő tavasz egy életen fénytelen sivatag maradt.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-05-23 14:31:35
Utolsó módosítás ideje: 2011-05-23 14:31:35