Önző köszöntő
Lassan a végét járja a nyár is,
ősz szele fojtja a zöld tüzeket,
ennyi a törvény, szinte banális;
porba zuhan, ami megszületett.
Látod-e kedves, mentegetőzöm,
- nem jön az álom, az enyhet adó –
ezen a hatszor tizedik őszön
tartsd a kötényed, hull a dió.
Add a kezed, hogy megsimogassam,
csókoljam mind a két drága kezed!
Kérdezem önzőn én, a tudatlan,
meddig örülhetek még teveled.
Hogyha mosolyt csal szádra a versem,
s átérzed a ritmus lendületét,
hogyha megérzed benne a lelkem,
azt hiszem, az nekem éppen elég.
2000. őszén
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2011-05-22 10:08:10
Utolsó módosítás ideje: 2011-05-22 10:08:10
