Akarsz-e lájkolni? avagy Egy internetflört története Kosztolányi Dezső verse alapján
Játszótársam, mondd, akarsz-e lenni,
akarsz-e mindig, mindig lájkolni,
virtuális teret velem feszegetni,
elképzelni, utánam vágyódni,
falam édes semmiséggel tölteni,
szemkontaktust gondosan kerülni,
ruhát vagy ruhát sem ölteni?
Az igazság a bőr mélyén derül ki.
És akarod-e, hogy neved mögé lássak,
ne csak neved betűit böngésszem,
hiányozz, ha a listán nem talállak,
egy csettszoba egyablakos termében?
Akarsz-e játszani multipléjer
szerepjátékot: leszek a bábod,
de nem hajt engem szerepkényszer,
uralkodom, ha azt lájkolod.
Akarod-e, hogy legyek nimfa,
szerelmi rituáléd része: gésád,
vagy szende exhibicionista,
ki benned reklámozza magát?
„Hahó! Akarsz-e engem odaát?”
Elfeketedett a képernyő.
Lemerült a videókamerád.
Most ül a gép előtt egy nő.
Képernyőfeketén látja magát.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2011-04-29 23:48:51
Utolsó módosítás ideje: 2011-04-29 23:48:51
