VÁRLAK

Könnyű szellő suhan át a  légen
amikor várlak csendben.
Nézem a  lenyugvó nap bíborvörös fényét
miközben körülfog, átölel
a símogató bűvös alkonyat.
Gondolkodom.
Símogass csak hűvös szellő
hallgasd meg a sóhajom !
Kedves lányka siess, ne  késs !
álomszép az éjszaka.
Hulló csillag miről mesélsz ?
Ne fokozd a  bánatom !
Nem jön.
Nem jön.
Hűtlen kedves, tovaszáll az éjszaka.
Várlak, siess !
Hol vagy ?
Nem jön.
Mitévő legyek ?
Éjfél közelg, megyek.
Várj...!
Várj...!
Minő hangok ezek?
Tán lidérces álom ?
Nem...Jön....!
A hűtlen kedves visszatért.
Hang nem jön torkomon
bensőmben tűz lobog.
Szeretlek!!!
Szeretlek!!!
Mondanám, de hogyan ?
Kiszáradt ajkam némán mozog.
A  kedves lény, álmaim angyala
könnyezve  rám tekint.
Csillogó gyöngyszeme mindent elmesél.
Itt van, nézem őt.
Csendben átölelve, karjaimba zárom.
Ajkunk összeforr
halkan suttog a szél
Megyünk lassan, csendben, némán
a Hold teljes fényében ragyog.
Szeret! - ujjong a szív.
Virrad
A reggel közelg.

Bakonyszentkirály, 1972. 02. 04.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.