Halál
Ablakon dugom ki fejem,
szememet pipacsok maszatolják.
Sínek mellett rohanó csatornafedél,
elfolynak lent a talpfák.
A szélbe kapaszkodok,
mint a könnyek.
Egy sem éri el a földet,
elporladnak a menetszélben.
Hát találkoztunk megint.
Most mellettem állsz csöndben.
Kezed mellkasomon,
súlyod hátamon érzem.
Hát szembenéztünk újra,
szembe és egymásba.
Mert nem hagytál el soha.
S másik kezeddel,
mint legőszintébb barát
húzol vissza a valóságba.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2011-04-24 11:00:09
Utolsó módosítás ideje: 2011-04-24 11:00:09
