Tűzimádó lettél

Mintha ősi barlangfalak
között ücsörögtünk volna,
a fahéjillatú gyertya körül,
elmerülve a tűz csodálatában.
Éreztük, valami titokban
szentté avatta e helyet.
A lángvibrálás minden
mozdulatodat átölelte,
míg a forró viaszt
piszkálgattad egy gyufaszállal.
Elmerültél a mély lázálomban.

Kívül a telet siratta a természet,
langyos április-könnyekkel.
Átcsorogtak a falon
a sugárzó nyugalom-hangok,
s a rádióban az utolsó,
távolodó akkordok zendültek fel.

Aztán megbökött Téged a csend.
Felrezzentél, pislogtál feleszmélve.
Szemembe néztél, mint még soha.
Majd újra a tűzbe. Újra csak oda.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-04-17 16:35:28
Utolsó módosítás ideje: 2011-04-17 16:35:28