Esik (Megint)
A valóságból ne túl sokat.
Látod: ugyanaz a tavasz, - évről-évre,
ugyanaz a bűvésztrükk, - kolduskínzó
tél utáni harc készül, hogy a részből
a morzsákat tőled és neked remélje.
Órád nem áll, tollad dacol kusza-fentről
velünk, akik félbevágott mondatként
ülünk a sámlin, mint az udvaron felejtett
kisgyerekek, oly sokszor élve meg
az egyszer-volt mesét,
az ügyetlen kés-villa-kanál tehetetlen
igyekezetét a konok önérzettel szemben.
Az égen koszos köpeny. (Megint esik)
Lábunkhoz tócsa nő, a padlóra olajos,
színes foltokat maszatol a szégyen.
A tény végzetes ostobaság.
Gyorsabb az óvatosabb tekintet, mert
agyonfűszerezett receptként nem
egyszeri hallgatást hirdet; a könyörtelenül
bekövetkezettet, miközben mi koldulunk,
kunyerálunk a bűvésztrükkből
MÉG EGY PERCET!
In extenso botot kéne faragni.
Ábramenteset. Verőerünkben ütne,
dobogna a nyele, kint lüktetne
a fájás, a tiéd, add még azt a percet,
azt, amit a remény végleg elfelejtett,
fehérek között...
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2011-04-11 11:22:47
Utolsó módosítás ideje: 2011-04-11 11:22:47
