és a lány reggel felszalad a dombra,
hóna alatt egy hatalmas, fehér párnával
alaposan kirázza belőle az éjszaka látott
szép álmokat,
és figyeli, ahogy beléjük kap a
hűs északi szél,
messzi tájakra szórva őket
ám ekkor a lány megszédül, elesik,
őt magát is felkapja az erős szél,
és a magasba röpíti
