Őszi vers


Fütyörész a szél,

dudorászva kél.

Vacog benne száraz ág,

sárga bogyó, piros vágy.

Kavarog a szél,

a szívedig ér.

Úttá dermedt vékony ér,

csöndesedő öreg vér.

Hova visz az út?

Kiapadt a kút.

Szikrát szóró üvegek,

jéggé fagyott cserepek.

Jönnél, mennél

hová tűnnél?

Romba dőlt már minden szó,

Lehelleted deres hó.

Gúzsba kötve vár,

izzó, színes nyár.

Néha-néha még elér,

fagyos szívedig a vér.

Szemed kinyitva,

körmöd behúzva.

Állsz a szélen,

Úton,

Félen,

Őszön,

Télen,

Én nem.



2010. 10. 28.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-04-05 18:59:46
Utolsó módosítás ideje: 2011-04-05 18:59:46