Valyon László : Exodus

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2827 szerző 36739 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Dunajcsik Mátyás
  Plein air
Új maradandokkok

Bara Anna: egy falat múlt
Szilasi Katalin: Mikor még
Bártfai Attila Márk: Gecsemáné
Ötvös Németh Edit: időutazás a b osztállyal
Pálóczi Antal: Anyasötét (kötetben)
Sági Ferenc Dénes: szívbetörés
M. Szabó Mihály: Schubertet hallgatva
Tóth Gabriella: sötét lesz mégis
Misinszki Hanna: ferenc és a fenevad
Busznyák Imre: apukályha
FRISS FÓRUMOK

Kántor Zsolt 39 perce
Gyors & Gyilkos 4 órája
Kiss Anna Mária 11 órája
Bánfai Zsolt 11 órája
Szilágyi Erzsébet 12 órája
Nyári lászló 12 órája
Wesztl Miklós 13 órája
Ötvös Németh Edit 14 órája
Sági Ferenc Dénes 15 órája
Szilasi Katalin 18 órája
Farkas György 21 órája
Mórotz Krisztina 1 napja
Vezsenyi Ildikó 1 napja
M. Szabó Mihály 1 napja
Misinszki Hanna 1 napja
Busznyák Imre 1 napja
Tóth Gabriella 1 napja
Filip Tamás 2 napja
Aranyi Gábor 2 napja
Petz György 2 napja
FRISS NAPLÓK

 Sorrento 48 perce
Baltazar 1 órája
Vezsenyi Ildikó Naplója 2 órája
Vendég 3 órája
Qui? 7 órája
leállósáv 10 órája
N. D. S. L. (Vajdics Anikó) 11 órája
nélküled 12 órája
Hetedíziglen 12 órája
történések 13 órája
Andante 16 órája
mix 18 órája
Bara 23 órája
Minimal Planet 1 napja
az utolsó alma 1 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Valyon László
Exodus


    A térdében már nehezen forogtak,
bokájában is recsegtek, ropogtak az évek,
a sok kapálás, kaszálás, zsákolás
nyomorította ízületek.
Lassan járt, kacsázva billegett,
mégis minden délután elballagott
a „Gasthof zum Hirsch”-hez, ahol
két üveg hideg sört megivott, s
utána küldött egy-két stampedli snapszot is, ha
olyan kedve volt.

   -„O Ougewosse”- szólt fejét oldalt billentve, s
hüvelykjével a pincérnek egyet mutatott, miközben
a „Stammtisch” körül néhány
„Olde Spotz,” akikkel
a világ folyásáról csevegett,
göcögve nevetett.
Dicsérték Adenauert, és mert
éppen kulminált a kongói helyzet,
ízlelgették a neveket az „ichte Schwob”-ok:
Lumumba, Csombe, Mobutu, de
mindnek legjobban a Kaszavubu tetszett.

   Az ablakban a szétnyitott spaletták között
újságok hevertek.
Én a Buntét lapozgattam, meg a Sternet,
a kapitalizmus mételye,
egy hideg, akkor még valóban igazi,
kesernyés Coca Cola mellett, és mert
nem ismertem a vonatkozó hruscsovi tételeket,
nem bántott a lelkiismeret, hisz
nem tudtam, milyen veszély fenyeget,
viszont, nézve a képeket, meglepett, hogy
a királyok, hercegek grófok, s
a naplopó burzsujok is,
csalják a feleségeiket, és viszont,
azok sem hűségesek.

   El-elcsavarogtunk hazafelé menet.

   Megnéztük a falu felett a dombon,
a nadrágszíjnyi,
mégis bekerített köves földeket
-nekik is volt egy-ahol
germán fegyelemmel, akkurátusan
feszengett minden babbokor, s
persze semmit sem hozott, de
ehetetlen feketeribizli az bőven termett
bezzeg.

   Néztük az utat, mely Heidenheim felé,
meg a másikat, mely Ulm felé vezet.
Szemmagasságban meredt a két templomtorony,
az új katolikus, és távolabb, a régi evangélikus.
Ez itt a Rathaus. Arra lejjebb a fűrészüzem, ahol
minap a tulajdonos a kezembe fagylaltra
egy tízmárkást dugott,
hadd dőzsöljön a szegény magyar kölyök,
a lelkiismeret meg hadd legyen nyugodt.
Emlegette ötvenhatot,
és hogy az Öreg, mielőtt nyugdíjba ment,
nála volt amolyan mindenes.

   -Látod, ott az almafát a ház előtt.
Otthon is volt ilyen-és
sorolta a Törökkutat, a Romtemplomot,
a dülöngélő kövű régi temetőt, ahol
az ősök alszanak,
a spanyolnátha vitte el a szüleit, és
mesélt, mesélt egy, az Óperencián innen
elsüllyedt, hol volt, hol nem volt, talán
igaz sem volt régi életet:

   azt a nyirkos, sötét
földbe vájt barlanglakást, ahová
a négy gyerek született, aztán
a saját kezével rakott, kapart,
tornácos fehérfalú házat,
a festett oszlopost,
a Romtemplom és a temető között, ahonnan
az udvarról látszottak körbe a budai hegyek,

   a kis szőlőt fenn a Nyakason, ahol
minden évben egyedül szüretelt,
nagyrészt tömött fürtű rizling, s
egy kevés potyogós „nova” volt, amelyből
aztán egy hektónyi finom, savanykás,
illatos borocska forrt, megtestesítve
a bágyadtan bukó szeptemberi nap érlelő tüzét,
az eget, az esőt, a szelet, a levegőt,
az anyaföldet, a munka örömét,
csak a kedves vendég kapott belőle kóstolót, s
vasárnaponként maga is úgy ivott, mint
az áldozó papok,

   emlegette a piactéri boltokat,
a zsidó fűszerest, akihez
napszámba járt, egész nap rakodott, s
a nadrágzsebében minden este egy
maroknyi kockacukrot hozott, amelynek,
anyám mesélte,
dohány szaga és íze volt.

   Hol vannak már azok a boltosok?
Elnyelte mind egy pokoli bugyor,
eltűnt velük a zsinagóga is.

   De megvan még talán a Tégla utcában Budán
a szikvízüzem, ahonnan
a Vízivárosba le, a Rózsadombra fel,
a Vérmezőn, a Krisztinán át, vagy
a Városmajor, a Pasarét felé hajtotta valaha
azt két lötyögő inú nagy seggű szódáslovat,
patkós patájuk csattogott a flaszteren,
a kocka s macskaköveken.
Ostort pattogtatott, dúdolgatott a bakon ülve, s
káromkodva szidta a két tohonya
virslinekvaló zabpusztítót, ha
valamelyik, csak úgy, menetközben az orra álá
nyomott egy büdös lócitromot.

   Az utcákon nagy sleppel kísérten
ricsajozva jártak a verklisek,
a drótostótok is kiáltozva hirdették magukat,
ordított az ószeres, a reibszonos, a jeges, és
mindenféle vigécek, árusok járták a házakat.
-„Zóóó-da! Zóóó-da! Zó-dááát fegyenek!”-rikoltozott
Ő is, rázott egy nagy kolompot, mikor
megállt az utcasarkokon, futottak
a cselédlányok, szoknyájuk lobogott, jöttek
kötényes háziasszonyok, akiket
„nacságá”-nak szólított,
hozták cserére az üres üveget, s
míg pénzt szedett, elsütött nekik
pajzán csiklandós vicceket,
sikamlós kétértelműségeket,
sváb szavakkal keverve, törve a magyart,
pé-ket mondva bé-k helyett, s
cserélve vé-ket, ef-eket,
udvarolgatott, flörtölgetett, bár
nem ismerte ezt a szót.

   Negyvenhat tavaszán is
erre bujdokolt Budán, míg
el nem kapták a Margit körúton, mert
nem volt maradása a négy fal között,
viszketett a feneke munkátlanul.

   Aztán…
az asszony… meg a legkisebb gyerek…
meg a negyven kilós csomag…
kis cserépben a rozmaringbokor…
marhavagon…
Egy hét alatt tették meg a félnapos utat.

    Öklével egy könnycseppet elkotort, s
hüvelykjével az ég felé bökött:
-Azér’ a kis cukorér’ „püntetett” így a „Kott”?
-szája sarkában a bajsza alatt
elnyomott egy szemérmes somolyt,
hisz tudta jól, hogy
bár a hiedelmek uralkodnak az ész felett,
az egyes emberek követik el
a bűnöket, sosem a népek bűnösek, s
mert mindig a győztesek mondják meg
kik a vétkesek, így
az a nem kívánt kis exodus,
a három tisztakezű, potsdami
népboldogító „püntetése” volt, s
az ítélkezésnél eszükbe sem jutott,
az a dohányszagú kis zsidó cukor.

   Egy délután még a „Hirsch” előtt
a temetőbe vitt.
Mutatta a rég megváltott dupla sírhelyet,
a nyárfacsemetét, mit fejtől saját kezűleg
nemrég ültetett,
a halottasházban az éppen üres tepsiket,
a Szent Mihály lovát, a ravatalt.
Sorolta, ki hol áll majd, mit mond a pap,
a kórus hogyan énekel,
és ától-cetig elmesélte, hogyan lesz,
az utolsó utat.

   Hazafelé a ház előtt a kapuban megállt, és
rám hunyorított
-tőle örököltem a kék szembogaramat-
-Aztán a snapszokat odabent
ne mondd. Tudod,
Az ilyen öregembernek, mint én vagyok
A vizelés bizony nem egyszerű dolog, és
Hidd el, történhet velem most már akármi,
a legnagyobb boldogság az nekem, ha
egy-két stampedli snapsz után tudok
egy jó nagyot pisálni.

   A nagyanyám persze semmit se kérdezett, csak
ránézett és ráripakodott: „Tu fén polont,”
legyintett egy nagyot, s
tovább motozott az ablak előtt,
a hatalmas cserép rozmaring körül.

……

   Harminchét év múlva jártam arra újra.
Két kereszt, egyszerű füves halom.
Vagy ötkilónyi magyar földet
terítettem el a fejfák között,
itthon szedtem a Nyakas oldalon.
Aztán odatámasztottam a hátam
a vastag nyárfa törzsnek,
s hallgattam
a topolylevelek hogyan susognak.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-03-27 14:30:33
Utolsó módosítás ideje: 2011-03-27 14:30:33


Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2019-11-01 10:46 Francesco de Orellana
2019-10-28 10:21 Kosztolányi Mária
2019-10-18 09:42 lista
2019-10-07 16:11 paricska
2018-12-07 20:19 u.a.
2018-12-07 14:21 szép
2018-11-14 11:19 Bara
2018-09-28 23:41 furim
2018-08-27 10:16 Vajdics Anikó -- kedvencek
2018-08-21 09:29 Vezsenyi Ildikó
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2019-11-20 09:41   új fórumbejegyzés: Kántor Zsolt
2019-11-20 09:32   Napló: Sorrento
2019-11-20 09:11   Napló: Sorrento
2019-11-20 08:40   Napló: Baltazar
2019-11-20 07:41   Napló: Vezsenyi Ildikó Naplója
2019-11-20 07:16   Napló: Vendég
2019-11-20 07:00   Napló: Vezsenyi Ildikó Naplója
2019-11-20 05:49   új fórumbejegyzés: Új Gyors és Gyilkos
2019-11-20 03:09   Napló: Qui?
2019-11-20 03:09   Napló: Qui?