Ego, tavasszal

Vidéken voltam. Azt hittem, tavasz van,
pedig nem láttam tavalyt a tavaszban

hazajöttem, és most belep a posta
emlékeim a sár beletaposta

testébe. Megnyúlik aztán kitemet
röhögve, győzköd, gyurmázza hitemet

az ego, magam s az én: mind a hárman
ülünk egy mocskos, szürke cinpohárban,

a „hello, szia, szevasz” le sem esnek,
egy választ hányok minden esemesnek,

mert március van, és szarok minden mélre,
az avatar is őrülttel kefélne,

pendüljön minden hang egyetlen húrra,
minden tavasz csak kurva, kurva, kurva.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-03-18 14:06:48
Utolsó módosítás ideje: 2011-03-18 14:06:48