Anatómia

durván ha felsejlik
s lepattog a rozsda
s megpillantjuk elnyűtt pucérságát
s lajstromba szedjük sorra
szétválasztva fehérjét és sárgát
de érdemeire tekintve méltán
most elnézzük azt is ha vért hány

levágva jópár felesleges nyúlványt
s noha húsába drótkötél akadt
s megborzongunk sebeit látván
hogy mind újból és újból felszakadt
mégis megfelel egy műtermi állvány
hol csiszolódhat rajta még itt-ott egy szelet
hogy láthassák végül megtisztult szemek

hideg márvány közt a tényanyag
bogár szálldos az összevarrt bőrre
a pupilla meg-megrebben a fényre
s mint ki lábmosás után lép terméskőre
leválik hirtelen lidérces kérge
míg a szív az erekbe vért adagol
mintha láttunk volna már ilyet valahol






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Élet és Irodalom, 47.évf/43.