Tulipánok

Sosem vártam annyira a tavaszt mint most,
elengedtem három villamost,
mert azt hittem a negyediken ő jön,
de csak billegett sínén a sárga börtön,
és a megállóban feltételes szabadságra engedett néhány utast.

Leszállt egy benzinkutas, két postás, a virágárus,
kezében tulipáncsokrok, szeme mosolygó május,
a járdaszigetre gyorsan banánosdobozt dobott,
és már kántálta is, tessék, tessék, csókolom, jónapot,
vegyék, vigyék az életem.

Csak álltam ott cigarettázva,
enyhén részegen, bevallom szartam a szabályra,
hiszen dekára megveszek minden közterest,
a gőzölgő hotdogos bódét, a sarki fűszerest,
az egész rohadt világot.

Még sosem fájt ennyire bőröm színe,
ahogy rám néznek, akár egy tompa szike
vágna csikorogva húsomba, laza etnikai műtét,
s köpnék, taposnák sárba Isten e gyönyörű barna bűnét,
szívem hiába rozsdás tulipán.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-03-08 07:26:43
Utolsó módosítás ideje: 2011-03-08 07:27:39