Kiskabátban

Ezerkilencszázhatvannyolc
december huszonnegyedikén
fölegyenesedett a székben,
és lopva szétnézett az apám.
Majd poharát a falhoz vágta,
(szerteszóródott szilánkja)
s úgy ahogy volt kiskabátban,
mintha csupán a kocsmába menne,
csendben hátra osont a kertbe
és megmosakodott a hóban.
(talán zavarta az élet szennye)
Aztán - mikor senki se látta -
hurkot kötött az almafa ágra
a szürke köd rongyára lépett,
s úgy ahogy volt kiskabátban
nekivágott a messzeségnek.
Most itt állok kétezertizenegyben
a februári égbolt alatt,
és várom, hogy az almafa megsúgja
vajon merre jár apám.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-02-28 04:47:35
Utolsó módosítás ideje: 2011-02-28 08:18:51