Nem birtokol
Silány múltam halványul,
Kiürül mi volt,
Megtölt mi új.
Sorvadó kezeim ízei ismét „fognak”.
Az arcodat ízlelnék folyton,
Az arcodat érinteni nyúlnak.
Kézen ragadott hirtelen a megismerhetetlen örökké való,
Ölébe hajtotta fejem a testet öltött Mennyország.
Mámorosan édes. Meg sós is és csípős, csak keserűnek nem az.
Nem kétlem, magamhoz ragadnám örökké e létet.
De mond, ki birtokolhatná a „lényeget”? Ki birtokolhatná lényedet?
Én biztosan nem.
Mindig csak magának lenne az ember?
Most kicsit egymásnak is vagyunk.
Kicsit nagyon.
Nem birtokol, ajtót nyit.
Nem birtokol, beenged.
Nem birtokol, megél.
Nem birtokol, elenged…
Bárcsak maradhatnál örökké.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2011-02-23 09:43:06
Utolsó módosítás ideje: 2011-02-23 09:43:06
