Egy gondolat a jövõrõl

Ülök mogorván, zsémbesen a karosszékben. Megint írok!
Az öregség betakar, elgyengít így 68 évesen.
De szép volt, mit megéltem, talán a fél életem.
Sokan elmentek már, én még itt vagyok.
Remélem a halál, nálam még nem kopog!

Mi történik ma a világban? Már egy ideje nem érdekel.
Meguntam a miértek keresését, kevés rá egy élet.
Gondolkodásom kissé lelassult, már nem hajt a vágytett.
De a toll még az öregkorban is írja a verset.
Így van ez, nem tudom, kinek háláljam meg?

Az élet sajnos elszalad, csak nézd a számokat.
Csak remélhetem, mikor e sorokat visszanézem,
mosolygok majd és töprengek, hogy írhattam ezt?
Igen már most tudom a választ, hogy miért tettem.
Hiszen a napokban 34 éves lettem!l





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.