Nem mehetsz

I.
nem mehetsz.
itt tartanak a tárgyak
arcon csap a szél / a nap
aszfalthoz szegez és nőni
kezd körötted a fura tér. egyre
hangosabban kattog az idő / arccsontod
mögül szavak csapódnak
a tájba. nem mehetsz. kérged / nőni
enged mert nőni
kell anyaggal. lázzal.
mert nőni érdek.

hol állsz majd milyen ágyak
fölött lebegsz króm-
huzalokon szemben micsoda
madárral / merre fordulsz
ha a sötéten nem
tátog át dal / hogy füledig
elérjen?
hol állsz miféle térben
köt fogacskáidban
a nikkel / míg ujjaid lobogó
ólomba vájnak / s hol alszol
ha erdőig érsz?
kikkel?

nem mehetsz.
itt tartanak a tárgyak.


II.
most alkonyat van. nappalok
súlyos reszeléke rakódik
a falakra / elég lesz-e az oxigén
a benned verdeső madárnak.
elég lesz-e / mert az éjjel réstelen
acéldoboz. találgatsz.
ez erdő. ez nádas.
ez a tó acélkék korongja.
holnapra barnábbak
lesznek a tárgyak / holnap sem
tátog rád a nappal választ. kattan
percek monoton bilincse.
most alkonyat van.


III.
tered bár egyre tágabb / lélegzeted
mögül emlékek csordája
feltolong / és kiválni készül.
ott fogsz állni levegő
és gondolat nélkül / elhagy
a nyelv. a sötét már reggellé
hiába kékül / korlátok
futják be körötted a tájat -
mindig itt vagy. tered
bár egyre tágabb.

IV.
nem mehetsz.
itt tartanak a tárgyak / a nappal
mint elektrolit rakódik köréd
kötöd az időt táguló tájban / nyugtalan
napok hajolnak föléd. nyár van. tered
bár egyre tágabb / félkész
igék vágódnak mögéd.
szótlanul állsz
süllyedő sárban.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.