Látogatás a tanyán


tanyám viharok bontják
ablakszemét kivájta szél
a padlásajtón
mint balcsapott után
a bokszoló foga
lötyög a zsanér

bedőlt a kút
a jellemtelen csönd
többé már nem fecseg

ki hinné el e vályoghalomról
hogy kacsalábon forgott

itt voltam gyerek

fakarddal mentem
esti árnyak ellen
kaszaboltam
mákok gubófejét
elmerészkedtem a tóig
s haluszonyok-karcolta
hieroglifákkal szőttem
magamnak új mesét

s most ismét itt vagyok
de nincs erőm e létrát
a Holdnak támasztani
és kinézni a kerek ablakon
s mint egykor
a szomszéd tanyára
átkiabálni Istennek

hogy nemsokára
végleg átjövök

*

a táj műszerei már
az útkanyar kukoricásainál
bemértek és ágak drótjain
levélreléken át terjedt a hír
a Skoda volánja mögött
visszatért a klottgatyás
kölyök

s mint vizes zöld kutyák
akácok rázták lombjukat
a földből kibújt egy régvolt
biciklinyom az enyém
fölötte
megrakott lovasszekér röpült
a bakon Bánócki Béla bácsi ült

láttam szétolvadt tanyákat
ismét lábra állni
s Katót amint az udvarban
dúdolva tereget
és kiakasztja az eget
a tó fölé
mely emlékeimből
bugyogva újraéledt

s mint gyémántot arany veret
úgy ölelte körbe a nád a sás
hegyes leveleken ugrált
a késő délután
minden nyugodt volt lusta
csupán
a fűz lombjában bizsergett
egy apró mozdulás

*

látod
kérdeztem

MIT
kérdezte ő

hát a
szárcsa-húzta ívet
s ezer megriadt
apró halat
a víz alatt

HOL
kérdezte ő

a füzestől balra
a tótükörben fésülködő
kócos tanyák mellett
mondtam
de nem hallotta már

utána néztem
s láttam amint futok
egy pillangó után

*

próbálom összerakni a tájat
ráforgatni (amíg lehet)
a bennem-élőt
ugyanarra-a-másra
hogy létrejöjjön
két azonos találkozása
mely mégsem Egy

*

a felnőtt érti már az éjszakát
de retteg benne a gyerek
(hasonlót írtam már valahol)
s most érzem ismét
pedig nyár van dél
felhőkön harangszó hempereg

de szebb volt a csönd
egy-két perc még
kivárom

a fűszál hegyén hangya
nyújtózik hogy égre másszon
próbálkozik majd föladja
(apró megvalósulatlan álom)

*

mint tarkón lőtt őrök
kerítéslécek hevernek
az eddig fogoly diófa
mehetne már amerre lát
de itt maradt

párducfoltos árnyéka alatt
állok s nézem a maradék kert
pergamenjére égett
kútfedélpecsétet

titkok őrizője
megbonthatnám
hagyom

mellette vakondoktúrás
csöppnyi kunhalom

s ahol kicsit dúsabb a gaz
ott állt az ól
anyám rettegett
nehogy a kocák megegyenek
(hallott ilyesmit valahol)
apám nevetett

s az akáclomb résein át
látom

anyámon
tarka héthatár-kötény
apán bajszán gurul a Nap
kicsit vár még
majd tenyerébe huppan

és ettől minden délután
nyurgább lesz az árnyék

*

meszelt falba égett
emlékek alatt
vályogtetoválások

a ritka nádon át
látni a tető bordázatát

akár egy röntgenlelet

a padláson maradt
duplaágy-daganat alatt
beszűrődésszerűen
foszló vászoncipőben
egér lakik
fölöttük kuszán akár belek
szárítózsinegek
ám
nem csupán e ház
a táj is gyógyíthatatlan
a szőlőskert egy őszön
szétgurult akár a kláris
egész gyümölcsös
dörömböl az almamagban
s akácok váll-lapjáról is
lepergett a gerlefészkek rangjele

és csönd van
akkora csönd van
hogy megroppanok bele
Mama segíts
üvölteném
de már a hang se száll
belém ragadt

olajba égjáró madár






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: FolkMagazin, 2010 12
Feltöltés ideje: 2011-01-24 13:10:56
Utolsó módosítás ideje: 2011-01-24 13:10:56