Kifordult kagylóhéjak

Kifordult kagylóhéjak fehérlenek a parton,
belep bennünket a bágyadt eső.
Kavicson megrepedt délután,
lassan kivirágzik a holnap,
mögöttünk felszínre gomolyog a halál.
Lehet-e ennél szebb napunk?
Számunkra most nincs más,
csak a villódzó pikkelyek,
a padokon hangtalan alvó hajléktalanok.
Egyre jobban hasonlítunk egymásra.
Ritka szavaink lustán lángra kapnak,
mint a lassan végighúzott gyufa.
Áttetszőek vagyunk.
Kéz a kézben sétálunk.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Hitel, 2010/11
Feltöltés ideje: 2011-01-19 14:49:42
Utolsó módosítás ideje: 2011-01-19 14:49:42