Legyen valaki veletek

Ámuljatok,
nézzétek, telnek a napok,
én is megnyugszom -
ki tudja hányszor.

Örüljetek,
özön kín jár-kél veletek,
öletekben a betegek
duzzognak; hol a jászol?

Viruljatok,
vicsorognak a csillagok,
viccelnek, hogy még szabadok,
sarkukban jár a kényszer,

ezért tehát,
mindig csak épek legyetek,
legyen valaki veletek
egyszer és elégszer.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: Legyen valaki veletek (Budapest, 1997)
Kiadó: Magvető
Feltöltés ideje: 2011-01-16 18:57:13
Utolsó módosítás ideje: 2011-01-16 18:57:13