Mi nyögeti a tépett fákat

Amíg neked a verset írom,
hogy mindent láthass a papíron,
legtöbbször éppen, hogy kibírom,
hogy ne sírjam ki a lelkemet,

le tudjam írni, hogy kívánlak,
miféle érzés űz utánad,
mi nyögeti a tépett fákat,
s könnyekbe zárja a szemet?

Nekem ilyen félénk a lelkem,
retteg azért, mert kincsre leltem,
rá sem gondolva, nem neszelten,
a sorsom eloroz tégedet,

s maradok majd a fagyos télben
egyedül, sápadt hófehéren,
a fehér hóra hull a vérem,
ha többé tiéd nem lehetek!





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2010-12-29 06:01:53
Utolsó módosítás ideje: 2010-12-29 06:04:54