Anyám...



Anyám,
olyan meggyötört vagy,
te, aki maga az Erő voltál!
Elcsuklik a hangod, suttognak megnyúlt ráncaid,
melyek a mi gondjainkat hordják arcodon.

Anyám,
te vagy a legszebb asszony a Földön!
Szemedben pillantásaink, bőröd fehér homokozóján
barna kövek hevernek, melyeket te is őseidtől kaptál,
hogy aztán mi is magunkon hordozzuk a múltat
s felidézhessük azt anyajegyeinkre nézve.

Anyám,
ha az ég haragját vívom is ki magam ellen,
nekem te vagy a legszentebb minden asszonyok között,
mert benned volt a bölcsőm és örök aggodalmad kísérte lépteim.
Ma egy sebem maradt, őszülő korod; rettegem a napot,
amikor minden bölcsességed rám hagyod!







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2010-12-15 19:12:10
Utolsó módosítás ideje: 2010-12-15 19:12:10