Concerto acélhegedűre

Kikötve áll egy régi kerekes,
Átellenben a Margit-szigetnek.
Gépházában dicső múltnak
Elfeledett titkai pihennek.

Lenn acéltestének
Tágas koncerttermében
Egy zenekar készülődik
A lámpák fényében.

Midőn a folyó odakinn
Csobogva áll tova
A jelet megadja
Egy gépi harsona.

Halk szuszogás után
A motor megrezdül
S fel az acél hajótesten
Egy szimfónia csendül.
S míg a szelepek járják
Rá gépies táncukat
A parancsjelző nekem
Előrét mutat.

Zsibongás tölti meg
A hajó fedélzetét
És lassan tovafordul
Az öreg lapátkerék.

Aztán gyors csapásokkal
A kikötőt elhagyjuk
S utunkat a folyón
Felfelé folytatjuk.

Utazunk valahol
Két közeg határán
Egyszerre a múltban
És az öreg Duna hátán.

A gépek közt a múlt,
Felettünk a jelen,
De idelenn abból
Semmi nincs már velem.

Már jó pár éve annak
Hogy megállt itt az óra
S ki lejön ide, az része lesz
Egy pillanatnyi múltnak.

A hajógép emlékeit
Fáradtolaj fedi.
Minden egyes út
Egy új történet neki.
Gépronggyal kezemben
Kérem, hogy mesélje,
Aztán friss olajat locsolok
A himbák tengelyére.

Hogy a hajónak lelke van
Azt itt érzi az ember
Erő és energia
Itt küzd meg a testtel.

Míg a hajtómű csatázik
Kerekének megannyi fogával,
Acélhegedű versenyez
Dízelorgonával.

Más talán ricsajként
Gondol csak feléje
De nekünk hajósoknak
Ez a gépház zenéje.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2010-12-06 23:57:48
Utolsó módosítás ideje: 2010-12-06 23:57:48