Családi album
Számos fénykép készült, de egyiken
se néztek egymásra, apa és fia.
Főleg nem mosolyogtak. Az öreg
még csak vigyorgott egyet-egyet, tükrös
napszemüvege alatt, dohánysárga
(így, kivehetősége ellenére,
természetesnek tűnő) fogsorával.
A fiú nem nyitotta ki a száját,
mint aki fél, hogy elég lenne egy,
egy utolsó, legapróbb szalmaszál,
és üvöltene: génjeit
kitátott szájjal, megfeszült torokkal
okádná vissza annak, akitől
torkot, fogat, szemet, mindent kapott.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Kötetben: A rend, amit csinálok (Budapest, 2002)
Kiadó: Magvetõ
