Hideg fény

Hideg fényre ébredek. Nem értem.
Mintha nem lenne pulzusom!
A kezem is hideg! Meghaltam?
De akkor, hogy észlelek?

Próbálok szólni, de a szavak ki esnek
a számból, és mint jégkockák,
a földre hullnak, széttörve a padlón.
Az ágy alá menekülnének árnyék reményében, de nem tudják,

hogy ott csak szenvedés vár
rájuk az elmúlás előtt.

Hirtelen leszakadok az ágy mélységébe,
átfolyok a szöveteken, hogy már a plafont sem látom.
Kitágult artériák. A fejemben lévő kocsonya felforr.
Kifolyik a test nyílásaimon.

S ha zsebkendőbe folyatnám?
Kiszögelhetném a falra "Íme a gondolataim" címmel!
Vérvörös neon zaj!
Nem tudunk semmit.
csak ezt a groteszk tudat szeletelő vinnyogó zajt.

Az pedig kevés!

Most már elakarok bújni valami kecses féreglyukba,
hogy ne láthasson, mert zavar!
Zavar a visítás, az ocsmány ordítozás!
A torkom nem adom senkinek!
Ez a létem, a kenyerem!

De ha már bele piszkítottam a saját gondolataimba,
legalább had kattogjak sebeimet harapdálva.
Vasaktól szétszurkálva.
Ígérem nem leszek többet felszabdalt arcomnak déli bábja!

Magamnak vagyok ferdült szűrője,
hogy más ne élvezhesse biológiai mivoltomat!
Bele estem saját atmoszférámba,
és megfolyt! Itt kell befejeznem!

A véremből! A lényegem bele veszett a vázamba.
A váz pedig nem több egy szövettartálynál!
Sérülékeny csecse-becse!
Kiszolgáltatva az eróziónak!






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2010-12-04 10:23:40
Utolsó módosítás ideje: 2010-12-04 10:23:40