Lassan
Lassan elmúlik a nap
csettintő ízek nélkül.
Előmásznak a bogarak,
és minden összebékül.
Lassan elzsibbad a szám,
elkenődnek a színek,
s mint őrült verebek a fán,
tollászkodnak a szívek.
Fekete lepedőt terít
kifosztott ágyára a csend.
Csak egy nyilallás segít
ébren maradni idebent.
Csak egy rebellis fény süt át
lyukas redőnyömön -
most átalszom az éjszakát,
és holnap megköszönöm.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Kötetben: Legyen valaki veletek, Tudósítás a Kis utcából, Kővirágok (Budapest, 1970)
Kiadó: Magvető
Feltöltés ideje: 2010-11-28 09:56:55
Utolsó módosítás ideje: 2010-11-28 09:56:55
