Apokrif szonett

Öregszik az ember lelke is,
mint a teste, amelybe bezárta
elhamarkodottan a könnyelmű isten,
s művéért az elismerést várta.

Az időből épp eleget teremtett,
s mégis mérjük makacsul halálig.
Vénülőn, ha nem fáj semmije,
halott az ember, s öröklétre vágyik,

és kérdezi, nem aránytalan-e,
hogy volt egy pillantásnyi élete,
s örökké szenved vagy üdvözül utána -

A költő pedig tamáskodó fajta,
és úgy sem tudna változtatni rajta -
bús életét verseibe zárja.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: Tudósítás a Kis utcából (Budapest, 1997)
Kiadó: Orpheusz
Feltöltés ideje: 2010-11-27 14:07:13
Utolsó módosítás ideje: 2010-11-27 14:07:13