A nem-identitás

Leánynak teremtetett a Sors, leányként cseperedtem Anyám ölében,
leányként szerettem az Életet, Önmagam.
Később leányként szembesültem az elvárásokkal.
Leányként éltem meg a fájdalmat, amikor a szemembe égő bélyeget sütöttek.
E bélyeg vált iránytűmmé a világhoz, torz útmutatás a női lét hogyanjához.

Ma tárgyként keresem a kapaszkodókat. A viszonyítási pontokat nem lelem,
a térképről már rég letértem.
Ma tárgyként gyűlölöm önmagam, hogy sosem lehetek többé úgy leány, mint régen.
Szabadon érző, tárt szívvel önmaga és a világ felé forduló.

Az elvárások felsorakoznak a csatatéren,
velük szemben állok én gyéren, a meghasonlott Lélek.
Néhányat közülük megemésztek, hogy ne ők emésszenek fel élve.
Másokat lenyomok, eltemetek, jönnek újak késsel.
Most férfiként küzdök a Békémért, törtetek előre nehéz, vaskos bakancsomban.
Csak el, el innen a Függő-ségek és Kény-szerek vad drámájából!
S csak kiáltok Anyám után az éterbe:
Hová tűntél te teremtő Szűz?
Hová tűntél te hajdanán oly’ lélekben lelkes Leány?
Ki ez az idegen férfi itt bennem?
Csak hajt és hajt, elfojt, majd megfojt e kemény, érdes kéz.
Férfi szemekkel, hogy lelhetnék rád Leány? Hisz’ te is félsz hazatérni, tudom.
Akkor merre tovább? - kérdem én, a plasztik Elveszettség.
A térkép torz, hiányos, a lelkem sebhelyes csonk, az életem parttalan harc.
Ami volt elmúlt, hiába vágyom.
Jaj, csak ne lenne ilyen félelmetesen tág és hatalmas a Jövő, keret nélküli folyton újrafestődő festmény!

Egy napon a leány újjászületik, immáron kristály-szűz szemekkel.
Ismét képes lesz látni, a saját Nő-lelkével vágyni.
A felszín többé nem állíthat elébe ócska karton falakat, az ostoba elvárások többé nem riasztják fel Álmából.
Ő csupán Ő lesz, a maga módján nő, a maga módján egy Új világ, egy új Alternatíva.
Talán.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2010-11-08 07:21:58
Utolsó módosítás ideje: 2010-11-08 07:21:58