Az út
Nekünk az életünk lett a szél,
a kócos reggel is úton talál,
alattunk zúg mázsányi acél,
és minden kanyarban ott egy halál.
Tegnapok sírnak hátunk mögött,
s szívünkben szabad farkasok hite,
és ránk vár a nap a domb fölött,
hát nem nézünk vissza már senkire.
Mi tudjuk, az út sosem fogy el;
valaki holnap is továbbhalad,
a Kékesen értünk áll a Kő,
és emlékünk őrzi egy kék szalag.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2010-11-04 00:50:10
Utolsó módosítás ideje: 2010-11-04 00:50:10
