Elhantolt kacaj

Mi lelt virág,ha édes
reményed is üvöltve köszön,
álnok fondorlattal
csaltak be a küszöbön.
Ahogy fénylett, most annyira
nem teszi gyökered,
akkor keres, mikor te fej
fádat görgeted.
Egy babaház körítése lehet
a legjobb rejtek,
mikor ragadozóvá válnak
a védőszentek.
Önző épület, konyhájában
ínyenc tömeg,
falaiba gravírozza a
küzdve tört körmöket.
Vendég, fizess eleget, mert
önmagad kell megváltanod,
liliomvér talpad alatt,
locsolhatod, de már halott.
Szeplőt hány az idő és
nem nyugtat új hold,
estimese után szörny
mellé kell bújnod.
Gyermeksikoly itt nem
hiteles próféciád,
hiába zeng a tömött
fület nem tépi át.
Rég nem szól hegedűd,
emléke is hamis,
vége az ifjonc bájnak
és fénytusádnak is.
Kihunyt, elszorítja
magát a torok,
levegője száll, szagát
kergetik a pofonok.
Füstkör szeme, bőre
hajnali fagy hozománya,
szemeteszsák baldachinja,
keskeny gödör nyoszolyája.
Ne emészd még testét
nejlonszoknyás talaj,
hadd omoljon gyökerére
a meggyalázott kacaj.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2010-11-02 22:04:22
Utolsó módosítás ideje: 2010-11-02 22:04:22