A kultúr mögött
A koponyával kezdődött a móka,
mely nagy volt, kerek, és a kéz simán
szaladhatott a sörtehaj fölött,
míg valahol egy fülbe ütközött.
A térdek voltak még szokatlanok,
mert magasan voltak és meglepő
energiával fordultak elő
a legkülönbözőbb puha zugokban.
A hát csak tartott, tartott végtelen
egyformasággal, mint a Hiszekegy.
Néha megremegett, mint amikor
a járda alatt földalatti megy.
A lehellete volt a legfurább,
keserű volt és mellényzsebszagú,
és karjai közt, mint betonfalú
mellékhelyiségben, fulladozni kezdtem.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Kötetben: Elkezd a dolgok végére járni (Budapest, 1998.)
Kiadó: Magvetõ
