[Bíbortavakon...]
Bíbortavakon egy hattyú énekel
dalol csókol kiabál néha
zordon nézése már zavarba
hoz magányos lélekdarabot oroz
a szénfehér test mesterkélt
kurva idő előtt beporoz
fakó felleg fölé is felszáll
akár magával mámorba emel
kiszemeli a nyitott erkélyt
zárt alakzatba fonódik
kiengedi önmagát hódítani
baszik eladja bájait
bíbortavakon milyen vakon
hagyja a faleveleket a vízbe
hullani gyújt kéjes éji fényt
megjelöl helyeket hallani
véli saját végtelen dalait
velem kezdi és fejezi be
gondtalan értéktelen életét.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Publikálva: Tétékás Nyúz, 2003.dec.7
