Ha véget ér a dal
Az öregember szerelmes nem lehet,
mert mosolyt fakaszt, göcsörtös fakereszt,
sőt, ellenszenvet vált ki a buzgalom,
a megbicsaklott és elkésett dalon.
Az öregember csak ellenségre lel,
ha tiszta, akár a lehullt hólepel,
hiába friss és hiába hófehér;
nem kívánatos a megmaradt kenyér.
Az öregember már félretolt ital,
mert nincs idő, kerülni kell, zavar,
hiába ejti rabul a szerelem,
kézen fogva járni nem mer senki sem
vele, vidám lehet, boldog már soha,
olyan, mint a megtűrt édes mostoha,
kinek ölelését lefejti a kar
magáról. Közvéleményt is felkavar
a szégyentelenség, amit ő művel,
sétálna kéz kézben, ám de nincs kivel.
Az öregembernek nem illik a hév,
aki nem előre, mindig hátra néz.
Az öregember szerelmes nem lehet,
akit ezért már mindenki kinevet,
őrá mutogat idősebb, fiatal.
El kell hallgatni, ha véget ér a dal.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2010-09-30 05:22:40
Utolsó módosítás ideje: 2010-09-30 05:22:40
