Ha véget ér a dal

Az öregember szerelmes nem lehet,
mert mosolyt fakaszt, göcsörtös fakereszt,
sőt, ellenszenvet vált ki a buzgalom,
a megbicsaklott és elkésett dalon.

Az öregember csak ellenségre lel,
ha tiszta, akár a lehullt hólepel,
hiába friss és hiába hófehér;
nem kívánatos a megmaradt kenyér.

Az öregember már félretolt ital,
mert nincs idő, kerülni kell, zavar,
hiába ejti rabul a szerelem,
kézen fogva járni nem mer senki sem

vele, vidám lehet, boldog már soha,
olyan, mint a megtűrt édes mostoha,
kinek ölelését lefejti a kar
magáról. Közvéleményt is felkavar

a szégyentelenség, amit ő művel,
sétálna kéz kézben, ám de nincs kivel.
Az öregembernek nem illik a hév,
aki nem előre, mindig hátra néz.

Az öregember szerelmes nem lehet,
akit ezért már mindenki kinevet,
őrá mutogat idősebb, fiatal.
El kell hallgatni, ha véget ér a dal.  





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2010-09-30 05:22:40
Utolsó módosítás ideje: 2010-09-30 05:22:40