akkor leszek

A levegőbe fúródsz egyszer,
túl e körülkerített valóságon.
Zárvajáró szem vagy.
Elkerül az álom.
Jelentésen kívüli betűrengetegben.
Elátkozott versben.
Soha nem testközelben.

Mindenki arctalan beszél,
elmondják, szerintük mit látok,
hogy gubbasztok fénytelen sutban,
miként csurog le bőrömön
holdsugárnyi kibaszott átok.
Kirabolnak. Sohasem a haszonért;
csak hogy nekem legyen kevesebb.
Felhúzott automataként dühönghetek.

A kódolatlanság emészt föl.
Kiszúrják napjaid a kromoszómák.
Évszakokat öblögetsz le torkodon,
gyümölcseit jancsibohócaid mossák.
Elszökik hajód, elmúlik forma,
elsatnyul minden alakzat.
Örök vesztes: belőlem lettél,
nélkülem senki sem vagy.

Hangomba fúródsz egyszer.
Velem rosszul jártál, kibeszéllek.
Hisz' költő vagyok, s mint ilyen:
harsogó mezőn átadlak a szélnek.
Dübörgő hegytetőn a legmélyebb
szakadékba vetlek.
Hideg veríték borzolja homlokom,
szavaimba botlanak elhasznált csendek.
Könnyű tudásom vad tűzvészként tarol.
Akkor leszek boldog, ha te nem leszel
már sehol.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2010-09-09 17:56:58
Utolsó módosítás ideje: 2010-09-09 17:56:58