ésaiás mécsese

sokáig csillogott a zongorán
míg a billentyűkön sorba álltak
a feketék fehéren, s fordítva
a királynők színűket tartva
léptek monoton szimfóniákon
át a legszebb hangokig, de
ésaiás inge alatt turkálva
bőre csupasz bordáit húzta ki
s gyújtotta meg velük a mécsest
hogy fájjon most és szenvedje
meg amit ésaiás már réges-rég
a zongora molljai között átélt
sötét lángok között táncolva.
de most ő énekel csendben
zsoltárt az átölelt fényeknek
s hímez halált a hangokra
melyeken vérző árnyék
cseppen majd a bástya előtt
álló gyalog álmaira.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: égszilánk matracon (Írók Boltja, 2010)
Kiadó: Barrus
Feltöltés ideje: 2010-09-06 21:45:00
Utolsó módosítás ideje: 2010-09-06 21:45:00