EMBERI HIMNUSZ ISTENI FŐKNEK

Bölcs atya, Iuppiter, ódánk száll neked égbe a Földről,
  Nagyságod nyila zúz; cél, aki hisz, s aki nem.
Vedd köszönetként azt a tudás trónján, te Minerva,
  Itt lent ész, ami jár, s adtál: mindnek elég.
Bacchus szent neved egyként zengi a céda s a felkent,
  Olcsó s drága borod rejthet bárkibe kéjt.
Merkúr, tisztelet! Egymagad őrzöl még szabad elvet,
  Kalmár s tolvaj örül: egy kalapodba befér.
Hála neked szerelemtüzedet nyilazó, arany Ámor.
  Tőled nem menekül félholt, sem dalia.
Népünké, a csodálat téged is illet Apolló,
  Adtál önbecsülést, s nincs már törpe zenész.
Hódolatunk tied, óv az a végtelen éjszaka, Plútó,
  Melybe hatalmasat és koldust is befogadsz.
Vágyunk emberi arcú isteneinket imádni,
  S látnunk mást se lehet: isteni embereket.
Itt van, lám a vezér, aki él még, s nagy tömeg élén
  Azt hiszi, kardja a sors, marka a Iuppiteré;
Vagy más: mintatudós, aki védett, dísze pecsétje,
  Látó fényben is ő, így lebeg öntudata;
És fogadós, ki a pénzes hordó, bor vizezője,
  Végső mámora vélt, s titkát ismeri ő.
Isteni szerzet, tévő — nem hinnénk — a csavargó,
  Torz feje földre, ha ért: megfordult a világ.
Nem lehet emberi lány az a dúskeblű a sarokról,
  Bimbót, ily csuda jót nem nyit (tudja), csak ég.
Csordul búja, s több száz könyvét bújja a költő:
  Poklok pokla, de már ég fele átmeneti.
S végül a szolga, ki pap, s örök eszmék osztogatója,
  Koldus bőre felett, teste s lelke király.
Párkák, sorsalakítók, volt s van-e lény, aki látott
  Isteni isteneket, emberi embereket?





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: V: Aquincumi Költőverseny, 2002.
Kötetben: 111 vers a Sóvidékről (Kolozsvár, 2010.)
Kiadó: Kriterion
Feltöltés ideje: 2010-09-06 20:48:12
Utolsó módosítás ideje: 2010-09-06 20:48:12