A Himalája misztériuma
egy ajándék hanglemezt lejátszóba teszek,
mámorít a mantrának monoton dallama,
om mani padme hu-um, om mani padme hum,
om mani padme hum, om mani padme hum,
(mélyen, torokhangon szól Buddhához az ének,
ima: ,,Ó, drágakő a lótuszvirágban”... a
,,drágakő”: a mindenben jelen levő lélek,
,,lótuszvirág”: a kehely, világ szimbóluma),
bódító szantálfa kis füstölgőt égetek,
kezünkben a Himalája fotóalbuma,
internetről letöltött képek és térképek,
vetített vágy, videofilm, diaporáma,
míg te tervezgetel, én messzire révedek,
ó, távoli tájakra szállít az aroma,
te az értelemnek vagy, én meg az érzésnek
kiismerhetetlen, titkos univerzuma,
közös fedél alatt is kicsit idegenek,
bár házunk harmónia, a béke otthona,
a szeretet helye, hol rendje van mindennek,
közöttünk sohasem dúl zajos pszichodráma,
egymást kioltó, tüzes-fagyos szenvedélyek,
összesimuló páros vagyunk: yin és yan a
kettősség, fekete és fehér ellentétek,
mozgás és változás, s a biztonság nyugalma,
om mani padme hu-um, om mani padme hum,
om mani padme hum, om mani padme hum,
téged vonzanak a magas csúcsok és hegyek,
a természet nagyszerű kincses birodalma,
kockázat, kihívás és az ismeretlenek,
kaland és vagányság, a tüdőd, lábad izma,
szíved férfias próbája, teljesítmények,
én egy bonyolultabb, elvontabb paradigma
szerint élek, de hidd el, boldog így lehetek,
nekem több, más csúcs kell, világok irodalma,
nagyszerű magaslatok, a legmerészebbek,
gyönyörű látomások szűz misztériuma,
om mani padme hu-um, om mani padme hum,
om mani padme hum, om mani padme hum,
a szavak, varázsosak, szűrt gondolat-versek,
rímes ritmus-lépés... az írás életforma,
a nagy Parnasszusra majd egyedül megyek,
külvilág kizárva, pánt, vasabroncsos ráma,
retesz, lakat véd, ide senkit nem engedek,
kábít belső vidékem mákony-ópiuma,
imaginárius, zöld út vezet s rejtjelek,
csábít Mahabharáta, Rámájána,
mitikus költészet, s a csodás, szent szövegek,
a négy Véda-himnusz, szanszkrit szútrák, a száma
dalok tudása, talány, kába igézetek,
táltosok, mágusok ígért paradicsoma,
s akik ott lakoznak, a fennséges istenek,
Siva, Visnu, Krisna, a négyarcú Bráhma,
pusztító-teremtő, kegyes-kegyetlenek
fennhéjázó, fönnséges, tisztes társadalma
számára hazát gyűrnek a kéreglemezek,
tornyosító, gyúró, roppant erők hatalma
előtt engedelmesek az óriás hegyek,
adomány sorsodtól, az életed alkalma
hogy láthatod őket, elmész…én veled leszek
gondolatban, minden pillanatban és Homa
sasmadár képében majd fölötted keringek,
láttamra összerezzen és inal a pézsma-
szarvas, a hópárducok felém leselkednek,
alattam marad a föld s a sziklaszirtek orma,
om mani padme hu-um, om mani padme hum,
om mani padme hum, om mani padme hum,
vijjogva vigyázlak, mindenütt kísérlek,
siessél hát, vár Nepál, vár az Annapurna,
a láthatár kitárul, megnyílnak térségek,
India és Kasmír és Buthán, Tibet, Kína,
hatalmas kultúrák, országok, kontinensek,
ütköző-toleráns szomszédok, tiltott zóna
közös útjai, hidak, amelyek összekötnek,
közelről integet a győztes Csomolungma,
derekán, övszalagként, gomolygó fellegek,
fején büszkén viselt csúcs, császári korona,
csipkedísz jeges tetők, levegőtlen terek,
hágók és kilátók, mily mesés panoráma,
om mani padme hu-um, om mani padme hum,
om mani padme hum, om mani padme hum,
impozáns magasság és szédítő mélységek,
szikrázó ékkő a Nap, a Hold kristályprizma,
millió csillogó gyémánt a hó, élesek
a fények, tiszták a fehérek, szürkésbarna
sziklák, zöld foltok és kék, kék végtelenségek,
meredek szurdokvölgyek amfiteátruma
alján pillantó, hideg, kerek tengerszemek,
felgyűlt bennük magányos századok unalma,
tükrös felszínük alá, önmagukba néznek,
hogy lássák, hol a mélyük s mi létük tartalma,
om mani padme hu-um, om mani padme hum,
om mani padme hum, om mani padme hum,
medrüket megásták agg, megroppant gleccserek,
belőlük táplálkozik folyamok folyama,
erek, patakok ( kholák), Indusok, Gangeszek
– sodródó, hömpölygő ár, hatalmas hozama –
ezernyi vízgyűjtőből, forrásból erednek,
zubog, bőg a zuhatag, reccsenő moréna
szélén üde rózsaszín, lila havasszépek,
rhododendron-mezők, mint sokcsokros cicoma,
vadon nőtt emeletes Szemirámisz-kertek,
fürtökben csüggenek, száll a virágok szirma,
felkapják és viszik az arrajáró szelek,
küldik a hírt, fohászt, száll, szárnyal a hit, ima,
om mani padme hu-um, om mani padme hum,
om mani padme hum, om mani padme hum,
a tarka selyemzászlók remegve lengenek,
éteri erő lobog, ébredő anima,
felfénylik aurájuk, az ősök üzennek,
most is látszik talán lépéseik nyoma,
emléküket őrzik kanyargó szerpentinek,
ködös árnyékuk mintha melletted haladna
azoknak, kik itt jártak, bölcsek és hercegek,
megvilágosodott, Sziddhárta Guatama
mester, szellemóriások s szilárd jellemek,
kiknek nem jó már a csontos régi séma,
gondolat-építők és tudós eretnekek,
újítók-alapítók, s te, Kőrösi Csoma,
őshazát kutató szent, erdélyi fenyvesek
küldötte atyánkfia, s a dalai láma,
fázón összebújók közt őrzői a tűznek,
lángnak, árja tudásnak, amely kialudna
ha nam ápolnátok, ha nem élesztenétek,
közömbös, szenvtelen súly alatt nő a pálma,
el nem riasztanak a mázsás nehézségek,
legyőzni türelem kell, tehetség, karizma,
ti aranyból öntött, kovácsolt példaképek,
menyország vár rátok vagy végtelen Nirvána,
om mani padme hu-um, om mani padme hum,
om mani padme hum, om mani padme hum,
mindent avagy a semmit akaró vitézek,
hol a lét határa, a minimum maximuma?
ti teljesség-üresség áhító nemesek,
lehet-e az abszolutnak abszolutuma?
van még magasabb foka a tökéletesnek?
mi a legfontosabb, a nulla vagy a szumma?
melyet te is kutatsz, én is csak keresek,
hogy: igaz is és nem is a két axióma:
piciny, pontszerűek, avagy nagy, nagyszerűek
vagyunk mi, emberek? csak tréfa ez, adoma,
logikai játék a szavakkal, amelyek
hajlékonyak, kétértelműek? nem tudom, a
zár nyitjára, a kulcsra, ti már rájöttetek?
megoldásra vár a régi tan, marad téma,
az aszkéta test, meztelen tudat tiétek
és a megszállottak igaza, szorgalma,
utánatok sorban állnak követőitek,
modern meditálók, a Nyugat áradata,
turisták kísérnek mint hivatlan vendégek,
a beavatatlanok kandi ámulata
kél, ha kürtök, cintányérok, sípok zenélnek,
az udvar színpaddá lesz, maga is táncolna,
sárkánymaszkok, állati-ördögi jelmezek,
Ta Vo Cse, a helyi isten, Millolung Sang Ma,
földanya, röghöz ragadtak s emelkedettek,
csindadratta, üstdob, gong, csengő zenebona,
felgyorsult ütemek és áhítatos csendek
követik egymást vak, hallgatag órák, néma
gondolatok, hosszúra nyúlt elmélkedések,
zaj nem zavar, nincs kintről beszűrődő lárma,
láma kolostorokba zárt, nyírt szerzetesek,
megőriz titeket e falak nyugodalma,
om mani padme hu-um, om mani padme hum,
om mani padme hum, om mani padme hum,
rőt alkonyat színét viselő köpenyesek,
köt a szentély és a magatok fogadalma
ti szenvedés-szenvedély-egótól mentesek,
egy maroknyi, tányér rizs kegyes alamizsna,
ezen s nem ezen múlik kényes üdvösségtek,
szép minták, mandalák, körbe írt pentagramma,
- a művészi szépségnek, képes képtelennek
mérhetetlen gazdag kincstára, múzeuma -
míves szobrok, tárgyak közt elmélázva ültek,
él az ősi rítus és pentaton zsolozsma,
viszhangozzák őket a vadregényes bércek,
szabályos mértékű, végenincsen kánon a
több szólamú, alt hangú, szent, szakrális ének,
mind fennebb és fennebb száll, kísérik harsona
vihar, halk fuvallatok, egyenletes szelek,
forognak, mint Föld s Világ, lankadatlan a
sárgarézből, bronzból veretett hengerek,
jár, pörög a tengely, Mindenség imamalma
om mani padme hu-um, om mani padme hum,
om mani padme hum, om mani padme hum,
őrli, őrli az időt, percek, évek telnek,
változatlan peregnek és ciklikusan a
korszakok, jönnek, maradnak s végül letűnnek,
elnyeli őket az űr félelmes katlana,
hangok képek, szavak egymással elegyülnek,
az örökkévalóság az élők vágyálma
– állandó vándorlásra kárhoztatott lelkek –
észre sem veszitek, hogy sért a rabság járma,
hisz szabad madárként majd új formát ölthettek,
a valóság sudrák, szolgák, barmok karáma,
megváltoztathatatlan, merev kasztrendszerek,
s kiket ide vetett mostoha sors, zord Karma,
om mani padme hu-um, om mani padme hum,
om mani padme hum, om mani padme hum,
múltjukba mély gyökeret vert, szikár emberek,
strapabíró serpa, ereje a vagyona,
vállán emberfeletti, súlyos, nehéz terhek,
rongyos, sovány gyerkőcök, fogatlan magymama
bámészan állnak házuk előtt, levegőznek,
nem hull rájuk áldásos mennyei méz, manna,
keménnyé edzették őket nélkülözések,
öntözték monszunesők, égi vizeskanna,
a sárban, porban is kedves egykedvűek,
terem, a déli lejtőn, egy kis vackoralma,
gomba, vadgyümölcs a türelmes keresőnek,
lészen még idén is liszt, árpamag, gabona,
forró vajas tea nélkül nem telnek telek,
campa-puliszka készül, bőséges lakoma,
a kémények vidáman füstöt eregetnek,
míg enged a fagy s felolvad a hó paplana
a falvakban rőzséből, trágyából fűtenek,
amit lehet, azt kell, nincsenek ugaron a
teraszok, megműveltek, egymásra épültek,
terméketlen talajt tör faeke s borona,
fölöttük nagy falak állnak, függőlegesek,
kerül csenevész széna, szálonszedett szalma,
tákolt istállókban bikák és tehenek,
megbecsült jakok tápja, összegyűjtött alma,
tejük, húsuk, gyapjuk kincs a túlélőknek,
mínusz negyven fok hideg, nem elég a hagyma,
vér, zsír, faggyú kell az életért küzdőknek,
kényszerűség, kivétel, erkölcsi dilemma
om mani padme hu-um, om mani padme hum,
om mani padme hum, om mani padme hum,
hogy ölni, gyilkolni kell s buddhisták húst esznek,
borzaszt, avagy vonz e népek exotikuma,
eltompulnak a hibás előítéletek,
évezres tapasztalás, tudás és babona
kibogozhatatlan, bonyolult szövevények,
bájoló sámánhit, elvont buddhista dogma,
bon, hindu és bráhmán vallásos közösségek,
kis törzsek, népcsoportok tarka etnikuma,
serpák, gurkák, kiratok, khasok, tibetiek,
a magarok, lehet, a magyarok rokona,
névről, szegről-végről fél-unokatestvérek,
ágas-bogas, egymással egybefont korona,
a megismerés alapja a szeretetnek,
Bhaktapur, Katmandu és Patan sztúpáin a
Buddha tekintetek bölcsen együttérzőek,
az emberfelettivé válás szimbóluma
om mani padme hu-um, om mani padme hum,
om mani padme hum, om mani padme hum,
őrizzenek átható, mindentlátó szemek,
téged is, húsz napja távol lévő társam, a
hírek a hálóról csak fukaron érkeznek,
ha lehull az éj, porfehér alabástrom a
többsávos Tejút, csalitos csillagösvények,
ezüstpatkós lován mintha most száguldana
Csaba királyfi s nyomán hun-székely seregek,
fénylik-e ott az ég? avagy vak vákuuma
még nagyobb üresség s az elemek elvesznek
s te is benne, mondd, van-e fejed alatt párna,
ha kétség és magány rémálmai gyötörnek,
a telepátiának gyenge médiuma
vagyok én, gondok s a vágy lassan elemésztnek,
a jóslás nékem nem erényem, s nem hibám, a
nyugalmamat elmossák homályos sejtések,
a Thorung-La hágón túl már elfárad ama
főnixmadár, kibe beköltözött a lélek
nyitott kebelemből, ötezer méteren a
sas erői elfogynak, szárnyai szegettek,
eltűnt a zöld kabbalám, sorsom talizmána,
jaj, istenem, istenek, most mitévő legyek,
jó és rossz összetűz, hogy ki tud az uralma
alatt tartani lelkeket, megverekednek,
dulakodnak, vívnak, hol fenn, hol lenn, marcona,
szilaj harcosok, megfélemlíthetetlenek,
elragadott, érzem, a sötétség hatalma,
om mani padme hu-um, om mani padme hum,
om mani padme hum, om mani padme hum,
s mint apátlan-anyátlan megriadt kisgyerek
ki szipogva tekint szét, mert nincsen oltalma,
támaszom elhagyott, jaj, néküled félek,
jaj, nélküled fél vagyok, kezem lábam béna,
mozgásképtelenné tesznek az idegmérgek,
állapotom súlyos kórság, tetszhalott kóma,
előre nem tudhatom, hogy mire s mikor ébredek,
szívemnek nincs nappal, sem éjszaka nyugalma,
érted, életedért és magamért reszketek,
tehetetlenség önt el, átjár a borzalma
a nagyon lehetséges megsemmisülésnek,
az ablakban megjelen a rontás fantoma,
rossz, ártó, torz szellemek, álnok szörnyetegek,
titkaira féltékeny, nagy hegyek démona,
a veszélyt keresők közt áldozatra lesnek,
tőletek függ, hajszálon, emberem fátuma,
láthatatlan, sunyi és gonosz véletlenek,
baleset, mélybe zuhanó lépés, lavina,
kérve kérlek, térdepelve: könyörüljetek,
égi demiurgoszok lecsapó villáma
pontos céljaitokat mind eltévesszétek,
oxigénhiányos kín, tüdő-agyödéma,
légszomj, levertség, extrém melegek-hidegek,
szomjúság és éhség, minden plussz kilogramm, a
tisztátalanság, kérlek, őt megkíméljétek,
tévelygés, testi s lelki gyengeség, reuma,
görcs, sárgaság, kolera, féregbetegségek,
hópárduc, támadó orrszarvú, vad majom, a
dzsungelekből kitörő egyéb feneségek,
maoista, hőbör dühödt hordák ostroma
utadból félreállva, messze kerüljenek,
állj, vigyázz, visszakozz, ha lábad előtt akna
van – néha akaratlan sülnek el fegyverek –
utolsó órád, a vég, halálod dátuma
ne most, ne most legyen, ó, engesztelődjetek,
mert megölne a bánat, hiányod fájdalma
om mani padme hu-um, om mani padme hum,
om mani padme hum, om mani padme hum,
majd, ha mindentudók leszünk, bölcsek, öregek,
te télfehér apó, én őszhajú matróna,
velünk egykorúak tölgyek, matuzsálemek,
ha elfogadhatjuk, hogy holnap nincs, csak a ma,
akkor vigyen a halál, s én is veled megyek,
ha vissza nem térnél, a földgömb kifordulna
sarkából, apokaliptikus világvégek
jönnének, a tornyok ledőlnének, a rom, a
zúzott, durva törmelék vastagon födnének,
mélyre és még mélyebbre rengések hulláma
öblös pokloknak fenekére süllyesztnének,
engem, kárhozottat, s a forrón izzó magma
utolsó atomomig megsemmisítnének,
vagy eleven égjek, mint hindu feleségek,
hűség máglyáján porig égjen bűnöm halma,
megmaradt hamvaimat szerteszét hintsétek,
ó, drága gyermekeim, ne őrizzen urna,
szürke emlékemet a földbe temessétek,
törvény, igazság, a kérlelhetetlen Dharma,
om mani padme hu-um, om mani padme hum,
om mani padme hum, om mani padme hum,
ha lenniük muszáj, hát beteljesüljenek,
nékem sírni nem szabad, ehhez nincs jogom, a
túlélő túrára el én, én engedtelek,
nem jajgathatok szívből, hangosan, hisz roma
cigányasszony nem vagyok – magamban kesergek –
sem drága rongyba bújt nő, kikészített dáma
nem vagyok, ki seggére ver a költőpénznek,
nem úszik utánam parfümcsík, illatpászma,
ha a város főterén sebtében átmegyek,
csak néha, elméletben, elvétve parázna,
– múltam szálait ily későn elvarrni vétek,
de a foltozás-toldás babra munka, sajna…
szövetem erős legyen, tudom mi a lényeg –-
csak várok és szövöm, csak szövöm a vásznam, a
fonalaim szórt szivárványszínű remények,
mint Penelopé, állok messzeség-lagúna,
om mani padme hu-um, om mani padme hum,
om mani padme hum, om mani padme hum,
kék öblök partján, míg a hajók visszatérnek,
enyém e várakozás minden tragikuma,
megszámoltatnak a percek is, másodpercek,
harminc csigalassú nap sivár aggodalma
míg az Odüsszeia útjai véget érnek,
Eurázsiát ívben átszelik, utána,
ha landolnak az óriás repülőgépek
s te kiszállsz majd mint bátor, tapasztalt katona,
szívedben pezsdült vérednek adrenalina,
viszik táguló, megfiatalodott erek,
zsákodban lencsevégre kapott élmények,
fényképek, örök ereklyék és fáradalma
háromszáz gyalogos, gyilkos kilométernek,
tiéd a csúcs, a tett öröme, diadalma,
hőse ötezernégyszáztizenhat méternek,
magasságnak, tartásnak, akaratnak, a torna
győztese vagy, a szavak bennem úgy repesnek,
szaladok elébed, hogy kapum kitárjam, a
szívem szobáit megnyissam s beengedjelek,
meleg édesvizet folyatok a kádban, a
könnyemmel, lágy csókommal tisztára fürdetlek,
szól szitár hét húron, halk hangon, zsong orgona,
om mani padme hu-um, om mani padme hum,
om mani padme hum, om mani padme hum,
finom estebéddel, óborral kényeztetlek,
fiókombam elixír, gyógyfüvek balzsama,
írt teszek sajgó testedre, bekenegetlek,
mondd, hogyha kényelmetlen, beszéld ki, ha fájna
és engedd el magad, én életre lehellek,
s míg áll a Nagyvilágnak sokszintes temploma,
rendíthetetlen tömbben hét-nyolcezresek,
míg forog Földanyánk s időnk őrlő malma,
szavak nélkül vallom, hogy mennyire szeretlek,
mint szanszkrit Afrodithé, szerelmetes Káma,
ha csak megérintesz, én újból újjászületek…
ó, kábító ölelések narkótikuma,
már százszor meghaltam, de még ezerszer élek,
ó, mákony a mantrának monotom dallama,
om mani padme hu-um, om mani padme hum,
om mani padme hum, om mani padme hum,
ó, álombirodalom, képek és jelképek,
,, Ó, drágakő a lótuszvirágban”, tudom, a
lótuszvirágok azok világmindenségek,
s a fényes ék, ritka drágakő szimbóluma
nem más, mint a világban rejtekező lélek.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2010-08-25 01:04:40
Utolsó módosítás ideje: 2010-08-25 01:04:40