4 évszak
Sorvadó testembe sebeket hasítanak,
Fényes fekete húsomat
Harsogó zöld varrattal borítom.
Hátamat metsző szelek karcolják,
Reggelenként fojtogat:
Arcom belefúl a hajnali ködbe.
Hajam csomókban hullik alá,
véresre áztatja keblemet.
Temetem a szerelmes nyarat,
temetem magamat.
---
Rothadó hullák mindenhol.
Befagyott artériák.
Kiszáradt lehelet.
A pokoli csendben mégis díszbe öltözöm:
Csillámló barokk burokba mártom tetememet.
---
Először halk sóhaj,
Aztán durva káromkodás ébreszt fel.
Szép leszek. Illatos és kívánatos.
Szűzies álmaim cafatokra hullanak.
---
Magzatomat érlelem.
Beborít a szerelem.
Készülök a halálra.
Kész vagyok a halálra.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
